Akkor a beszámoló Londonról:

Camden Town

Nagyon jól éreztem magam, szuper hely!
Amit csak lehetett megnéztem! Voltam Camden Town-ban, hihetetlen egy környék!
Ilyet még nem láttam, csupa bolond jár arra szóval megtaláltam a helyem :P Ott készültek a cipős épületről és a többi ilyesmiről a képek. Az egész olyan, mint egy zsibvásár, de az embernek nagyon jó kedve lesz ettől a helytől. Egyáltalán nem lepődnek meg itt semmin az emberek, bármit is teszel vagy bárhogy is nézel ki. Különösen kedvelik a rikító és extrém dolgokat, a furcsa hajviseleteket és ruhákat. Nórikámmal szereztünk itt pár "szuvenííííííírt" amik magukért beszélnek, de 18-as karika kellene hozzá ;)

Talán majd egyszer nyilvánosságra hozom :) (akit érdekel, privátban megtárgyaljuk :D)

Van egy üzlet, tele brutál cucokkal, ahol sajnos nem lehetett fotózni, pedig érdemes lett volna. Kívül olyan, mint egy kastély. A bejáratnál egy igen extrém kinézetű lány táncol, majd beérve sötétség fogad, mindenütt extrémebbnél extrémebb kacatok, könyvek, tárgyak…stb. (pl. buborékos fóliából táska, használt-eldobandó számítógép alaplapokból lámpa…stb.) felül egy korlátos részen jobb oldalt egy lány, bal oldalt egy homokos fiú táncol az ordító zenére (mellesleg nagyon jól). Az üzlet több szintes és mindig zsúfoltságig tele van. Az ilyen extra dolgok után elérkeztünk az erotika részre, ahol
aztán mindenki megtalál mindent, amit a legmerészebb álmaiban sem gondolt volna…az egyik sarokban egy pulton vibrátor bemutató volt…. 3 boksz, boxonként 4-5 féle vibrátor,
amit kedvedre próbálgathattál, nézegethettél… másutt erotikus kiegészítők a plüss bilincstől a kötélig és a drótokig…minden „amit akarsz”.

Voltak ruhák is, persze rikító színekben és a bolt összes eladója nagyon durván nézett ki. A furcsa kék-zöld-lila haj elengedhetetlen volt és ha nem volt legalább 30 piercing a fejeden, fel sem vettek volna munkaerőnek...na megnézném hogy mennek át a reptéri fémkapun hahaha :P
A többit nem is sorolnám…

Tower Bridge

Hihetetlen élmény volt látni, az egész olyan, mint egy mesebeli Disney híd.
Hatalmas és annál csodálatosabb. A két tornyot a vízszint felett 42-44 méter magasságban
egy-egy gyaloghíd is összeköti, amik a teherhordó szerkezeti funkció mellett lehetővé teszik, hogy a gyalogosok akkor is átjuthassanak a hídon, amikor az éppen felnyitott állapotban van (bár így nem láttuk )

Big Ben

A Westminster-palota épületének óratornya, melyben a Big Ben található. Sokan nem tudják, de a Big Ben nem a torony neve, hanem a harangé! A tornyot Óratoronynak hívják. Nagyon magas (94 m) és csodálatosan szép. Roppant aprólékos munka látszik rajta és a mai napig fényesen csillog az aranyozott keret.

Parlament – Westminster- Palota

Hasonlít a budapestihez, ami a csúcsokat és a gótikus stílust illeti. Gyönyörű épület és
természetesen hatalmas. Az Óratorony szomszédságában található. Rengeteg fegyveres őrrel őrzik az egész épületet.

Westminster Apátság

Itt volt Vilmos herceg és Kate Middleton esküvője. Nyilván mindenki látta a Tv-ben vagy
azóta képeken. Hatalmas és csodaszép. Az oldalhajón tetején rengeteg szobor látható, mely a 20. század mártírjait ábrázolja.

Hyde-Park (Diana hercegnő emlékműve)

Az általam eddig látott legnagyobb park. Borzasztó nagy területen fekszik a belvárosban.
Rengeteg ember jár ki ide, időt tölteni. Akár futni, akár pihenni, focizni, beszélgetni,
napozni…stb. Fehér-zöld csíkos napozóágyak vannak itt-ott a parkban, amit szabadon
használhat bárki. A parkban található egy csónakázó tó is, nagy élővilággal.
Ebben a parkban található Diana hercegnő emlékműve is, ami számomra nagy csalódás volt.
Vártam valami szobrot, képet, vagy bármi egyebet, ami a hercegnőre emlékeztet, de semmi.
Fél órát bóklásztam, mire rájöttem, hogy az maga az emlékmű, ahol keresgélek. A parkon
belül egy elkerített füves rész, benne egy fehér köves csobogóval. Mindössze az elkerített
bejáratnál jelzi egy kis tábla, hogy az lenne az emlékmű, maga. Wáá…

Buckingham Palota

Egy hosszú, fákkal körül vett út vezet a Palotáig. A Palotához közeledve el lehet csípni a híres őröket, akik mozdulatlanul állnak. Rengeteg turista képes ott ácsorogni órákig azt lesve, hogy mikor mozdulnak meg az őrök De tényleg nem mozognak :D
A Palota hatalmas, két emeletes 775 szobával. A kapu kovácsoltvas, díszes és nagyon nagy.

London Eye

A híres londoni szem Egy hídon sétálva közeledtünk a 135 m magas London Eye-hoz. A
hídon átkelve már kiszúrtam a Parlament épületét a Temze másik oldalán a London Eye-al.
Hihetetlen látvány volt. A parton, mely a londoni szemhez vezet, rengeteg szobornak álcázott ember, illetve mutatványos található, akárcsak Velencében. Nagyon jó pofa mindegyik.
Nem rámenősek, de annál hatalmasabb, ahogy előadják magukat…vagy épp nem
Mozdulatlanul állnak és tényleg úgy néznek ki, mint egy szobor. Majd egyszer csak hirtelen
megmoccannak Voltak feka táncosok is, órákig tudnám nézni őket, hihetetlen amit
csinálnak. Mind nagyon jól táncol egyesek pedig olyanok, mintha gumiból lennének.
Maga a London Eye is nagyon szép, pláne a kilátás belőle Feljutni rá nem egyszerű
Mindig hatalmas a tömeg az ellenőrzés pedig vetekszik a Budapesti repülőtér
ellenőrzésével :P

Piccadilly Circus

Egy nyüzsgő tér, ami mindig tele van (éjjel-nappal) a West end központjában a Soho mellett.
Az alumíniumból készített szobor egy bronz szökőkút felett emelkedik íjjal és nyíllal a
kezében. A fényes neon reklámok az épületeken, akár csak Las Vegas nagyon hangulatos.

Windsor Castle

A világ legnagyobb lakott kastélya a város szélén egy dombon. Sajnos ide most nem jutottam el csak messziről láttam. Majd legközelebb… :P

Tower of London

Középkori épületegyüttes a Tower Bridge lábánál. Nagyon szép az épület és egy roppant vicces őr várt az épület előtt.

Na ennyit a nevezetességekről :) Szuper volt minden, köszönök mindent az én legjobb barátnőmnek, imádom :) Remélem azóta is emlegetik a hetet a Londoniak, bár gondoskodtunk róla rendesen szerintem :)

A kaja eszméletlen szar, minden zacskóban vagy dobozban van...wááá azt hittem a falnak megyek :D De ki lehetett bírni a sok műanyagot....azóta viszont itthon azt sem tudom mit egyek össze :D

A Londoni Magyar Buli eszméletlen szar volt :D Az utána következő fagyoskodás még rosszabb, viszont hatalmas öröm mikor végre ágyba kerültünk....egészen addig, míg ránk nem rontottak és nem kezdték el emelgetni a takarót meg basztatni az arcunkat a fiúk, akik azt hitték örülni fogunk nekik....

Jajjj nem is tudom, mit írjak még, egyszerűen szuper volt, nagyon tetszett a "vidéki London" főleg az ottani házak :D

A reptér borzalmas, hatalmas az ellenőrzés, jó, hogy a bugyimat nem kellett levenni :D

Gépfegyveres rendőrök mászkálnak és a rendőrkutyával is találkoztam ;) na annyira nem barátkoztunk :D

Viszont a reptérre érve közölte a fiú, aki a jegyemet adta, hogy késik a gépem 2,5 órát....szóval remek volt...de találtam társaságot, úgyhogy elszórakoztattak :P

Jaaaa, és IMÁDOM a külföldi fiúkat haha

Na kb. ennyi, nyáron folyt.köv..... :D

És ne sikítsak? És ne fussak el a szúró tekintetek elől? És ne bújjak a paplan alá? És ne zárkózzak be a lakásba örökre? És ne akarjak eltűnni?

Nem fogok semmit tenni. Minek...

...Nem tudtam jobbat... mentem utánad a síkos úton... a könnyek cseppben hullottak arra a hervadt rózsára, amit te csókoltál fel a számra... piros volt még mindig, de lekonyult...

Nem élt többé, csak néha mozgott, hogy lássam, ő is azért létezett valamikor... száraz ajkaim most újra megfestik vérrel az eget feletted... örülj édesem, őrülj meg!... Értem te többet nem tehetsz... "mindenem kiadtam"... s magamra maradtam...

Várok... sűrű köd ad ruhát mezítelen lelkemnek, vacogok, és ez a fagy nem enyhül. Ha olvad, akkor én is olvadok, ha megdermed, én is dermedek, veled válok azzá. Nélküled a sóhaj elnyúlva fekszik a párnán, veled elalszik, és a füledben nyögi ki bánatát. Vadul feszengek, ha látlak. Vágytalak már egyszer... vártalak már egyszer... vágylak még sokszor, de várni soha nem fogok már többször... Családot akartál, én megadtam, de mást szerettél volna: a sok-sok bizalmat akartad visszaszerezni, amit azelőtt elveszítettél. Miért mondom ezt? Hát mert ezt kell tennem... Vakon lebegni a semmiben... félúton a közöny és a szerelem között... Semmivé foszlik a kislány, akit öleltél: nővé válik... S ez a nő rosszabb minden álmodnál, minden mocskos, retkes kurvánál... A lelked rimája lett, így vált ő Nővé... mi az nő?... Egy álmaveszett senki, aki érted-hozzád idomul...Testedhez fúrja fejét, elcsavarja nyakad, és csókkal szívja életed: tetszik neked.

A könny lehullt a rózsára, a rózsa feléledt, és így megy ez tovább, míg élet az élet: A rózsa újra szárad, majd holtából feléd réved...

(Üres szeméből a földre hull harmatja, elsárgul a mező alatta: a nő nem más, mint termékenység, ki a kenyerét drágán adja...)

Csak csukd be a szemed és állítsd meg a pillanatot. Játszd le újra agyadban az elmúlt perceket. Mit tettél? Jól tetted? Nem bántad meg? Mit mondtál? Milyen volt a hangsúly? És a szórend? Vajon mit érezhetett a másik, mikor meghallotta ezt a mondatot? Jól sejtem... Soha nem szoktál ilyenekbe belegondolni. Pedig, hidd el, néha hasznos ám! Egy idő után megismered magad, talán jobbá is válsz, kizárod a rosszat elmédből és a következő szituációban tudni fogod majd, mit kell tenned, hogy kell tenned, nem fogod megbánni, tudod, mit kell majd mondanod, milyen hangsúllyal, szórenddel, érezni fogod, sejteni, mit gondolhat most a másik, te pedig tudni, volt újabb boldog perce ebben az életben.

Nem kell tudnod, hogy mindig te aludtál el először kettőnk közül, abban a hitben, hogy én már nem vagyok ébren. Azt sem, hogy sokkal okosabb vagyok, mint aminek mutattam magam neked. Az is titok, hogy még mindig rossz egy kicsit. Ám, ahogy te mondanád: ez van...

Szeret. Nem szeret. Szeret. Nem szeret. Szeret? Nem szeret? Szeret. Nem szeret. Tépkedtük régen a virágszirmokat, reméltük, utolsónak azt mondhatjuk "szeret", és ha nem jól jött ki a lépés, kicsit csaltunk, hazudtunk, hogy jó legyen.
Szeret. Nem szeret. Szeret. Nem szeret. Szeret? Nem szeret? Szeret. Nem szeret. Tépkedjük az éveket, reméljük, utolsónak azt mondhatjuk "szeret", és ha nem így jön ki a lépés, kicsit csalunk, hazudunk, hogy jó legyen...

A plázacicák egy napja!

Mikor a biológiai óra, vagy rosszabb esetben a régi felhúzós csörgőóra (ami mellesleg csak a hatás kedvéért van a szobában, mert épp az trendi, de egyébként egyáltalán nem illik a szoba többi berendezéséhez), illetve a ma inkább közkedvelt ébresztőeszköz a rózsaszín flitteres, csillogós, matricás cuki masina, ami egyébként egy telefon lenne rendeltetésszerűen, tehát mikor ezek valamelyike megszólal, akkor a kedves hölgyemény feltolja szeméről szemfedőjét, nagy kínok közepette kimászik pihe-puha ágyikójából, majd rémülten tapasztalja, hogy a boa-nyakőrves szobacirkálója nincs a helyén. Ezután toporzékolva keresni kezdi a szoba különböző pontjain, egészen addig, míg a tükör elé nem téved. Ekkor megpillantja fejét, majd sebes kapkodásba kezd! Előrántja az összes fellelhető krémet, pakolást és mindenféle kencét melyektől csodát remél. Ha már mindből kent magára, elkezdi válogatni a napi ’rucit’. Ez gondos odafigyelést igényel, hiszen nem mindegy, hogy a rózsaszín melyik árnyalatában fog aznap pompázni, ahogy az sem, hogy ezüsttel vagy arannyal fogja mindezt kihangsúlyozni. Ha végre kitalálta, célba veszi a konyhát. Kinyitja a hűtőt, majd gondosan körbenéz. Kiveszi a joghurtot és a müzlit és kis falatokban elmajszolgatja. Mikor megvolt a reggeli, lemossa a sok kencét, majd nekiáll a sminkelésnek, ami természetesen a ruhához illő. Mikor felkente a nyolcadik réteg vakolatot is, magára aggatja a fél szobát. Közben előkerül a kis szobakutya is a gazdi gigantikus cipellőjéből (nem csoda, hogy szerencsétlen állat jól érezte ott magát, mivel kisebbségi komplexusait remekül kompenzálja a 10 cm-es talp és 20 cm-es tűsarok). A nagy öröm közepette és a hajolásnál elkerülhetetlenül szembetűnő szilikon cicik láttán a csodás hölgyemény meg is feledkezik, hogy a kis állatka még nem is evett. De ez mit sem számít….cipőt fel, táskát kézbe, az állatot ölbe, egy utolsó pillantás a tükörbe és indulhat a napi túra. Kecsesen kitipeg a lépcsőházba, lehetőleg úgy, hogy a fél ház felkeljen és megcsodálja. Majd 2-3 telefon, természetesen a kódolt nyelven valamelyik barátnővel, ami körülbelül a következőképen hangzik egy kívülálló számára: Szióka Gabcsikám, ma nagyon szupcsi napcsim lesz. Most megyek a plázába mert tegnap kinéztem egy irtó édi-bédi gatyit ami tök trendi az új tatyimmal. Utána nézek egy napszemcsit is, na mi a vélcsid? Ja, aham, oké-zsoké. Akkor ott talcsi a parkcsiban. Szia-mia puszi-muszi.
Hát igen, ilyenkor az emberek többsége el szokott gondolkodni és meredten nézni. De miss barbinak ez nem probléma, hiszen egójával gond egy szál se, így tökéletesen meg van róla győződve, hogy mindenki az új trendi cuccában, a divatosra festett platinaszőke hajkoronájában a szilikonmelleiben és egyéb csodálatos adottságaiban gyönyörködik.
Mikor megérkezik a célba, azaz a Plázába, vérszemet kapva járja végig az üzleteket és lázasan válogat. Mikor körbenézte az üzletet, felpróbálta az összes fellelhető dolgot, végre a kasszához fárad. Otthagyja az átlagember félhavi fizetését, majd beugrik a mekibe egy kis salira és light cola-ra. Majd a délután hasonlóképpen telik. Estefelé hazasiet a 30 féle papírtáskával kezében, rémülten tapasztalja, hogy letört egyik műkörme, így még a körmöst is felcsörgeti. Ha meg van az új időpont, otthon felpróbálja az új szerzeményeket, felhív még pár barátnőt. Az este további részét, melyben a lefekvéshez készülődik, általában más normális emberekhez hasonlóan tölti. Talán kicsit több tükörbetekintéssel és egy kis hisztivel, ha minden megvolt, jöhet a ’jóéjtpuszcsi a kutyuli-mutyulinak.’

A pasik szakítási szokásai!

Ismét vegyük a „teremtés csúcsait”, ha már ennyi remek példány született belőlük. Ők ugyanis tipikusan azok a lények, akik nehezen képesek párjukkal értelmes emberi lényként közölni a tényt, hogy virágzó és felhőtlen vagy épp nem felhőtlen kapcsolatuknak vége.
Több kategória is létezik.
Az első és majdnem legszánalmasabb csoportba tartozik az, aki egy szerencsétlen sms-ben írja meg a lánynak (akit valaha szeretett), hogy bocsi, vége, ennyi volt. Jobb esetben legalább egy bocs felirat fellelhető valahol a 2-3 szavas üzenetben. Rosszabbik esetben még az sem.
A második kategória, mikor a férfi már elég bátornak érzi magát ahhoz, hogy szerencsétlen lány szemébe mondja a kegyetlen szavakat. Ahhoz azonban még nincs elég sütnivalója, hogy értelmes okot is találjon a történtekre. Ebben az esetben leginkább annyit mond:

 -ne haragudj, én nem így akartam (ennek leginkább annyi a lényege, hogy azt hittem jobb vagy az ágyban, bocs tévedtem)

-sajnálom (ami rendszerint azt takarja, hogy nincs kedvem az egészhez, hagyjuk)

- nem tudom (ez a legjobb, közkedvelt mondat- általában minden esetre rá lehet fogni)
De a nők külön szeretik azt a mondatot is, hogy : - szeretlek, de nem tudom mit akarok, nem tudom mi van velem (ez általában azt takarja, hogy nagyon bejössz és tök jó és én egy nagyon menő csávó vagyok, de sajnos még mindig befolyásolható és van aki nem csíp téged)

Na mármost kedves lányok, elkeseredésre semmi ok, hiszen ezek a „menő” fiúk úgyis feldobják a mindennapokat valami orbitálisan szánalmas tettel, amit rendszerint a hasonló érettségi szintű haverok motiváltak.
Tehát szemeket és füleket nagyra nyitni és indulhat a nevetés.
Kedves férfitársaink ugyanis mindent elkövetnek annak érdekében, hogy továbbra is ők kerüljenek a középpontba. Minden apróságot magukra vesznek, majd hogy oly tökösnek mutassák magukat a nagyra becsült haverok előtt, reagálnak mindenre és ezzel remekül megzavarják a lány nyugalmát. Viszont azt nem sejtik, hogy a nők agya barázdáltabb (aki érti érti, aki nem nem-de talán el tudja képzelni), azaz átlátnak ezeken az apró és szánalmas trükkökön. Tehát feleslegesek. Ha valakit már nem érdekel a másik, az nem figyeli, nem idegesíti magát mindenféle marhaságon, hanem szép csendben visszavonul és éli tovább normálisan életét.
De ez ugye általában nem így szokott történni. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy ezek a fene „érett” férfiak, akik szerint a nők a gyerekesek még köszönni sem képesek a szakítás után. Sőt, előszeretettel kiabálnak marhaságokat, lehetőleg úgy, hogy a volt barátnő ezt hallja. Külön kedvelik azt a jelenetet is, hogy összeszedik az adott környék kurváját, hogy lejtsenek vele egy kört a volt barátnő előtt, ezt lehetőleg úgy, hogy a gúnyos „hehe nézz csak ide mekkora király vagyok” mosoly is a fejükön villogjon. Persze ezt remekül szokták fokozni még sokkal szánalmasabb és átlátszóbb dolgokkal…
ismerős sorok ezek szinte mindenkinek…nincs is min meglepődni. A Férfiak egy kaptafára készültek, az élet némelyiknek tetszetős, némelyiknek inkább futurisztikus hatású grafikát készített. Fel a fejjel lányok! Talán akad még egy-két „földönkívüli elrontott” példány (melyek lecsúsztak a kaptafáról)!/ Ilyen pl. Vikicica Gabeszkája :D / Hajrá csajok! Igyekezzetek az ilyen kivételes és ritka „darabokat” kifogni!

A férfi, aki oda mer állni társa elé és normális emberi körülmények között megbeszélni vele, hogy mit érez és mit gondol, aki képes elmondani a szakítás okát és értelmes érvekkel és érzésekkel alátámasztani azokat, majd békében elválni a lánytól, azoktól elnézést! Nekik gratulálunk!

A mai „férfiak” udvarlási szokásai!

Íme a „teremtés csúcsai”, megnézhetjük mire jutottak….ahogy nézelődöm eme szélesnek látszó világban, egyre csak azon kapom magam, hogy a férfiak egyformák. Persze nem teljesen szó szerint kell érteni a dolgot, ugyanis nyilván nem ugyanúgy néznek ki (többnyire J a jobbik esetben legalábbis), és csomó dologban különböznek, ám vannak olyan fellelhető vonások és borzongásra késztető dolgok, melyek minden férfiben ott vannak. Ilyen például az, mikor mindenki előtt fingó versenyt rendeznek, avagy hatalmas késztetést éreznek arra, hogy minél nagyobbat böfögjenek…ami ezt megkoronázza, hogy még hangosan nevetni is kezdenek, had vegye csak észre az is, aki eddig esetleg próbált udvariasan elfordulni és nem venni tudomást a dologról. De ezek talán olyan dolgok, melyet már mindenki megszokott…hmmm megszokott, ez vicces, ezt nem lehet megszokni…szóval maradjunk inkább annyiban, hogy tudomásul vettük, ez ellen nincs mit tenni….de amit az ellenkező nem valószínűleg sohasem fog tudomásul venni, az az, ahogyan egyesek „udvarolni” próbálnak.

Ami azt illeti, én személy szerint fiúk között nőttem fel, de a mai napig borzasztó módon meg tudok lepődni, mikor szembetalálom magam egy kotta részeg felém vicsorító szőrős egyeddel. Az embernek jelen pillanatban nem épp kinéző valami kommunikálni próbál, miközben egyik kezével támaszkodni akar valahol (remélhetőleg a támaszték nem én leszek) lábaival szambázik, másik kezében sörösüveggel egyensúlyozik és próbálja nem elejteni, még csak kiborítani sem az aranyat érő „kincset”, melyből már amúgy is lefolyt vagy 3liter a csodás gyomorba ami olyan édesen dudorodik a póló alatt! Hatalmas élmény, ha sikerült a fickónak megtámasztania magát és pillanatnyilag talán az egyensúlya is rendben van. Jöhet a megszólalás amiből csak az kerekedik ki, hogy hát,…őőő, izé,….kicsit részeg vagyok…nem mindig iszom csak most…amúgy jól nézel ki…és kb. ugyanezt hallod vagy 5-ször egymás után, mire finoman próbálod közölni az illetővel, hogy nem vagy vevő a dologra. Ilyenkor általában értetlenül néz a végtelenségig mire sikerül felfognia, mit is jelent az elhangzott 3 db. Szóból álló mondat, majd megpróbálja viccesen elütni a hatalmas pofára esést. Ez rendszerint még rosszabbra sikerül. De sebaj, majd hatalmas hangon felröhög egyet esetleg egy büfi is kicsúszik, és szépen odébbáll, hátha még senki nem vette észre mit is akart valójában.

Hatalmas baklövés az is, mikor a különböző oldalakat társkeresőnek nézik és azon flesh-elnek a haverokkal, hogy kinek milyen ismerősei vannak, csorgatják nyálukat a képekre, majd hosszas eszmecsere után úgy döntenek, hogy ááá igen, írok neki! Az persze nem számít, hogy semmit nem tudok róla és életemben nem láttam! Hát igen,…..kikerekedik egy olyan szánalmasan borzasztó levél az egészből, hogy a női nem csak pislog és értetlenül áll a dolog előtt. De igen! Ők a teremtés csúcsai, akik oldalbordájából származunk, mi nők.