A plázacicák egy napja!

Mikor a biológiai óra, vagy rosszabb esetben a régi felhúzós csörgőóra (ami mellesleg csak a hatás kedvéért van a szobában, mert épp az trendi, de egyébként egyáltalán nem illik a szoba többi berendezéséhez), illetve a ma inkább közkedvelt ébresztőeszköz a rózsaszín flitteres, csillogós, matricás cuki masina, ami egyébként egy telefon lenne rendeltetésszerűen, tehát mikor ezek valamelyike megszólal, akkor a kedves hölgyemény feltolja szeméről szemfedőjét, nagy kínok közepette kimászik pihe-puha ágyikójából, majd rémülten tapasztalja, hogy a boa-nyakőrves szobacirkálója nincs a helyén. Ezután toporzékolva keresni kezdi a szoba különböző pontjain, egészen addig, míg a tükör elé nem téved. Ekkor megpillantja fejét, majd sebes kapkodásba kezd! Előrántja az összes fellelhető krémet, pakolást és mindenféle kencét melyektől csodát remél. Ha már mindből kent magára, elkezdi válogatni a napi ’rucit’. Ez gondos odafigyelést igényel, hiszen nem mindegy, hogy a rózsaszín melyik árnyalatában fog aznap pompázni, ahogy az sem, hogy ezüsttel vagy arannyal fogja mindezt kihangsúlyozni. Ha végre kitalálta, célba veszi a konyhát. Kinyitja a hűtőt, majd gondosan körbenéz. Kiveszi a joghurtot és a müzlit és kis falatokban elmajszolgatja. Mikor megvolt a reggeli, lemossa a sok kencét, majd nekiáll a sminkelésnek, ami természetesen a ruhához illő. Mikor felkente a nyolcadik réteg vakolatot is, magára aggatja a fél szobát. Közben előkerül a kis szobakutya is a gazdi gigantikus cipellőjéből (nem csoda, hogy szerencsétlen állat jól érezte ott magát, mivel kisebbségi komplexusait remekül kompenzálja a 10 cm-es talp és 20 cm-es tűsarok). A nagy öröm közepette és a hajolásnál elkerülhetetlenül szembetűnő szilikon cicik láttán a csodás hölgyemény meg is feledkezik, hogy a kis állatka még nem is evett. De ez mit sem számít….cipőt fel, táskát kézbe, az állatot ölbe, egy utolsó pillantás a tükörbe és indulhat a napi túra. Kecsesen kitipeg a lépcsőházba, lehetőleg úgy, hogy a fél ház felkeljen és megcsodálja. Majd 2-3 telefon, természetesen a kódolt nyelven valamelyik barátnővel, ami körülbelül a következőképen hangzik egy kívülálló számára: Szióka Gabcsikám, ma nagyon szupcsi napcsim lesz. Most megyek a plázába mert tegnap kinéztem egy irtó édi-bédi gatyit ami tök trendi az új tatyimmal. Utána nézek egy napszemcsit is, na mi a vélcsid? Ja, aham, oké-zsoké. Akkor ott talcsi a parkcsiban. Szia-mia puszi-muszi.
Hát igen, ilyenkor az emberek többsége el szokott gondolkodni és meredten nézni. De miss barbinak ez nem probléma, hiszen egójával gond egy szál se, így tökéletesen meg van róla győződve, hogy mindenki az új trendi cuccában, a divatosra festett platinaszőke hajkoronájában a szilikonmelleiben és egyéb csodálatos adottságaiban gyönyörködik.
Mikor megérkezik a célba, azaz a Plázába, vérszemet kapva járja végig az üzleteket és lázasan válogat. Mikor körbenézte az üzletet, felpróbálta az összes fellelhető dolgot, végre a kasszához fárad. Otthagyja az átlagember félhavi fizetését, majd beugrik a mekibe egy kis salira és light cola-ra. Majd a délután hasonlóképpen telik. Estefelé hazasiet a 30 féle papírtáskával kezében, rémülten tapasztalja, hogy letört egyik műkörme, így még a körmöst is felcsörgeti. Ha meg van az új időpont, otthon felpróbálja az új szerzeményeket, felhív még pár barátnőt. Az este további részét, melyben a lefekvéshez készülődik, általában más normális emberekhez hasonlóan tölti. Talán kicsit több tükörbetekintéssel és egy kis hisztivel, ha minden megvolt, jöhet a ’jóéjtpuszcsi a kutyuli-mutyulinak.’